Az előző részben a környezetfilozófia és a természetfilozófia nézetbéli különbségen alapuló Környezetpedagógia / Természetpedagógia, illetve a környezeti nevelés / természeti nevelés kérdéskörét tekintettük át. Megállapítottuk, hogy a környezeti szemlélet emberközpontú, míg a természeti szemlélet létezés központú alapokon nyugszik, és ez okozza a két nevelési irányzat közötti különbséget.   

A környezeti nevelés (Environmental Education) fókuszában az ember és környezetének kölcsönhatása áll. Ez egy antropocentrikusabb (emberközpontúbb) megközelítés, ahol a környezet egyfajta „erőforrás” vagy „élettér”, amit meg kell ismernünk ahhoz, hogy felelősen kezelhessük, mert az egészségünkre is hatással van.

A természeti nevelés alapjában szükségesnek tartja ezt a hozzáállást, csak nem elégségesnek!  A „tűzoltás” kevés. A megelőzés fontosabb. Megelőzni pedig úgy tudunk, ha együttérzéssel fordulunk a Természet nagy egésze felé, ha megértjük, hogy nem urai és nem menedzserei, hanem szerves alkotórészei vagyunk a világnak. Holisztikusan kell látnunk és éreznünk az élő és élettelen létezőtestvéreink iránt.  Nézzük példát erre is a két különböző szemszögből, pl. madármegfigyelési programon keresztül.

Madármegfigyelés

Környezeti nevelés:

Madárgyűrűzésen veszünk részt, mely során kézbe vehetjük a hálófogta madarat. Megmérjük a súlyát, a szárnyhosszát, megállapítjuk a nemét, a faját. Feljegyezzük a mért adatokat. Ráhelyezzük a lábára a gyűrűt, amely tartalmazza a befogás helyét, idejét, a kapott sorszámát. Megbeszéljük a vonulási útvonalát, és a védelemre szorulás okát, miért fogyatkozik az állomány, és mit tehetünk a megállítása érdekében. Elégedetten megállapítjuk, hogy az adatgyűjtéssel hozzájárultunk a tudományos kutatás sikeréhez.

Természeti nevelés:

Leülünk a fa alá. Hallgatjuk a madarak énekét. Nem fontos a latin nevük, inkább azt figyeljük, hogy válaszolgatnak egymásnak. Daluk rezgését átvesszük, és átéljük, hogy mi is a társuk vagyunk. Elképzeljük, hogy szárnyra kelünk velük, és együtt siklunk a levegőben. Fentről, a magasból szemléljük a tájat. Az élmény impresszióját (befogadását) expresszióvá (kifejezéssé) alakítva át, alkotásban (zene, tánc, vizuális művészet stb.) éljük újra.

Korunkban gyakori a bioszféra-fáradtság, és klímaszorongás. Ez ellen a legjobb ellenszer a természeti nevelés lélekkel teli megélése. Ha a gyerek csak a problémákról hall (légszennyezés, szemét), elidegenedik a témától, de ha megtanul „felhővé válni” vagy egy kavicsban meglátni a világmindenséget, akkor a védelmező attitűd nem kényszer lesz, hanem a szeretetből fakadó természetes reakció.

A megértés útján történő környezetvédelem is járható út, de sokkal maradandóbb a szeretetből fakadó, lélekből fakadó átélés. Ez az a pont, ahol a természeti nevelés érzelmi alapozást nyújt a környezeti nevelés racionális cselekvéséhez.

Orgoványi Anikó, a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom elnöke
ZÖLD SZÍV Ifjúsági Természetvédő Mozgalom – Környezetünkért Díjas Egyesület
https://zoldsziv.hu
https://www.facebook.com/groups/203242229752489